Legalább, egy fél tucat alkalommal csatornáztam, a teljes három napos DreamWalker Halál-járás iskolát. Linda és én vezettük le, legalábbis több alkalommal, a DreamWalker Halál-járás oktatói képzéseket is. Biztosnak éreztem magam abban, hogy jól tudom az anyagot is - nincs szex, vagy hús DreamWalk közben; minden nap egy órát tölteni az ügyféllel; minden ékszert levenni, mindig legyen kéznél a visszahozó tárgy, nem végezni DreamWalkot öngyilkossal, alkoholistával, vagy kábítószerfüggővel. Tudom Saint-Germain DreamWalk sorozatát, oda-vissza.
Vagy, legalábbis azt gondoltam.
Nagyjából két évvel ezelőtt a bátyámnál, Krisznél bőrrákot diagnosztizáltak. Krisz átesett több mint egy tucat műtéten. Egy év harc után, a vizsgálatok azt mutatták, hogy viszonylag megtisztult a ráktól. Majd ez év elején ismét felbukkant. További műtétek és kemoterápiás kezelések következtek. Még több kórház és gyógyszer. Nem csak a rákkal küzdött, hanem beleakadt az őrjítő egészségügyi rendszer bürokráciájába is.
A múlt héten kezdtem el a DreamWalk elő-halált Krisszel. Otthoni ellátásra engedte őt a kórház, ami azt jelentette, hogy csak idő kérdése volt, fizikai testének elengedése. Krisz csak 56 éves volt, úgyhogy ez az egész elég kihívással teli volt a felesége, két lánya és a hat testvére számára, engem is beleértve.
Az elő- DreamWalk első három éjszakája viszonylag csendes volt. Kapcsolódtam Kriszhez, de ahogy Saint-Germaintól tanultuk, nem beszéltem sokat. A lényeg az, hogy csak ott legyünk. Úgy tűnt, hogy Krisz érezte a jelenlétemet de, a megváltozott és gyógyszeres álom állapotában, nem igazán értette, miért is voltam ott. Hagytam, hogy tudja, hogy a rendelkezésre állok és minden nap visszatértem.
A negyedik napon végül megszilárdult a kapcsolat, Krisz és köztem. Azon az éjszakán késő este feküdtem az ágyban, csak ott voltam számára, a más birodalmakban. Tudatosan felismert engem. Ő beszélt, és beszélt, és beszélt az elkövetkező órában. Elmondta, milyen szép volt "innen kívül", és hogy nem akar visszajönni a fizikai testébe. A szabadság és a kreativitás érzéséről beszélt. A dolog, mely leginkább megütött az, megismételt a kijelentése volt, "Ez nem én vagyok!"míg visszanézett a fizikai testére és az élet(idej)ére,. Amire célzott az volt, hogy az ő „lelke” az igazi Én. Meghökkentette az, hogy mennyire bevásárolt az életből és a játékokból, mint Krisz, de ez egy igen kis része volt az ő "igazi" énjének.
A következő négy éjszaka Krisszel, említésre méltó volt. Nem volt lelkifurdalása, vagy sajnálat benne az élete miatt. Nem volt elveszett. Nem volt szomorú és nem könyörgött a visszatérésért. Ő valójában jobban csinálta, mint az évek alatt. Megváltoztatta egész nézőpontomat a halál folyamatáról.
Tegnap délután, 2:30-kor az egyik lánytestvérem hívott. Krisz átment néhány perccel ezelőtt. Annak ellenére, hogy tudtam, hamarosan bekövetkezik, függetlenül a boldogságtól, melyet Krisszel éreztem az elő- DreamWalk összeköttetés alatt, a könnyek ki szöktek. Soha nem látom újra a bátyám. Mi lesz a két gyönyörű lányával? A saját halandóságom arcon ütött most, hogy a saját nagy bátyám elment.
Azután, a halála híréhez alkalmazkodva, elkezdtem a rendszeres DreamWalking sorozatot. Letettem az ékszert (egy óra és egy gyűrű). Elkezdtem a zöldségeket és gyümölcsöt. Saint-Germainnak megfelelően, nem ehetünk semmit, ami "sétál, repül, mászik, vagy úszik", miközben DreamWalkot végzünk. Lefeküdtem és elkezdtem Kriszhez csatlakozni. A kapcsolat érzékelése eltartott egy darabig, mert egy másik helyen volt. Ő valóban átment.
Még egyszer, nem volt semmilyen szomorúság, vagy félelem. Ő szabad volt. Néhány perc után, érezte a jelenlétemet. Ez egy szép újra találkozás volt! Testvér, a testvérhez, lélektől-lélekig. Chris elkezdett mesélni nekem, az átmenetéről és időnként nevetésen kaptam magam. Egy igen izgatott módon elmondta nekem, hogy mennyire könnyű volt, hogy az egy kitörő öröm volt, mikor megszabadult a testétől és hogy sokkal élőbbnek érezte magát most, mint amikor élt! Én nevettem, mert olyan volt, mint próbálna meggyőzni, hogy csatlakozzon hozzá.
A munkaszakaszunk alatt, és azon kívül is számos alkalommal ugrált. Elmondta, hogy leellenőrizte a családját és a barátokat, sokan voltak, akik csak most hallották meg a halálának üzenetét. Annak révén, amit Saint-Germain tanított, megtanultam, egészen fenntartani a jelenlétem „az úton” nem futkosva ide-oda a testvéremmel. Minden alkalommal, amikor visszajött hozzám, igen lelkesen beszélt az új valóságáról.
Munkamenet végén megígértette velem, hogy átadok egy üzenetet a családjának. Az üzenet egyszerű volt: Ő jól van, senkinek sem kell aggódnia. Próbáltam emlékezni, ha Saint-Germain helyesli-e üzenetek átadását a családtagok számára, de én ígéretet tettem Krisznek. Később meg fogom nézni SG DreamWalker kézi könyvét, hogy lássam, amennyiben „büntető kategóriában” vagyok.
Az elmúlt éjjel küldtem egy e-mailt a testvéreimnek az ő üzenetével. Ma reggel mindegyiküktől, nem egyetlen válasz fogadott. Te jó ég, csodálkoztak velem kapcsolatban az elmúlt tíz évben és most talán van valami, hogy megvitassák az "állapotomat" a családi konferencián.
Csak egy pár perccel ezelőtt kaptam egy nagyon megható üzenetet az egyik testvéremtől, aki Texasban él. Megosztotta velem, hogyan is érezte Krisz jelenlétét az elmúlt pár napban. S az egyik a három nővérem közül, csak azt válaszolta, hogy ő beszélt Krisszel a maga módján. Bámulatos.
Mélyen hálás vagyok azért, hogy megtanultam, hogy lehetek DreamWalker. Ez egy ajándék számomra, hogy képes legyek túllépni a tipikus fájdalmon és a gyászon, amikor elveszítjük az egyik szerzettünket. Ez segített leküzdeni néhány halállal kapcsolatos félelmemet, és ez hozta meg számomra a Lélek útjainak új és nagyon személyes megértését. A halál - az élet egyik legnagyobb misztériuma - ma számomra nem olyan nagy misztérium.
Fordítás: Thomázy Tímea
Forrás: www.crimsoncircle.comKlikkeljen ide még több Hírlevél megtekintéséhez