Norma: Ha egy mikrofont adnak akkor én folyamatosan beszélek. Van itt valaki, aki nem hallott rólunk a Bíbor Körön keresztül? Sokszor, amikor európai körúton vagyunk, odajönnek hozzám emberek mosolyogva és azt mondják: "no English" majd hozzá teszik "breathe". Nagyon édes, köszönöm, szívtől szívnek, köszönöm!
Ez a lélegzet tánca, amit Hawaiiban Kuaiban találtam, ide táncolt engem, minket hozzátok. A lélegzet az nagyon mágikus. Annyira mágikus, hogy megváltoztathatja az életedet.
Az emberek többsége azt állítja, hogy tudja hogyan kell lélegezni. Én csak mosolygok és megjegyzem, talán tudjátok, hogy hogyan kell hiper-ventillálni. Kuan Yin arra invitál benneteket, hogy életre lélegezzétek magatokat.
Szeretném, ha egy pillanatra, így miután megérkeztünk, egy pillanatra lélegeznénk. Helyezzétek a lábatokat a földre, kényelmesen helyezkedjetek el a széken, lélegezzetek be az orrotokon keresztül le egészen a hasatokba igent mondva. Belégzésnél töltsétek meg a hasatokat, és kilégzésnél hagyjátok a hasatokat ellaposodni. Fújjátok ki a levegőt.
Olyan mint egy édes ritmusra muzsikálni, szívjátok be és fújjátok ki a levegőt, szívjátok be és fújjátok ki a levegőt. Le, le, le, egészen a hasatokba...igen... igen... szívjátok be... es engedjétek ki a levegőt... igen.
Mélyen, mélyen magatokba, le egészen a hasatokba, ahol az édes énetek, ahol a lelketek vár rátok. Lent, lent, mélyen a nyugalomban, ahol a hasatokban önmagatok édes angyala vár rátok. Lélegzik veletek, szeret benneteket, igen, mélyen lélegzik és ha úgy akarjátok a lelketek egy üzenetet ad át nektek. Igen.
Lélegezzetek mélyen, igen, és amikor készen vagytok rá kinyithatjátok a szemeteket, hogy itt legyetek, most.
Garret: A többségünk azért van itt ma, mert valami belül azt mondta, hogy úgy érzem itt szeretnék lenni ma reggel. Nevezzük ezt akar a szellemünknek, a lelkünknek, az intuitív lényünknek, vagy akárhogy, ez az a részünk, aminek a megünneplésére ma idejöttünk. A részünket, amely azt mondta, hogy játszani akar másokkal, akik ki akarják fejezni a szellemi lényüket fizikai testben.
Az itt lévők többsége hallott Tóbiasról, St. Germainről a Bíbor Körben Geoffrey Hoppe közvetitésében. Így amikor ma beszelni fogok annak többsége azon a fogalmakon, tanitásokon alapul és a célunk, legalábbis az én célom, hogy - amit Tóbiás úgy hív - az Istenemberrel legyek. Ez számomra azt a játékot jelenti, amit a szellemem fejez ki a fizikai testemen es rajtam keresztül. Az egyik dolog, amit teszünk az az, hogy azokkal játszunk akik szintén ezt akarják a világban. Mert hát hogyan is tanulhatnánk meg ezt másként mint gyakorlaton keresztül.
Szóval azt hiszem, hogy ez az oka annak, hogy a Shaumbrák szeretnek összejönni, mert ez jó alkalom arra, hogy az intuitív lényük kifejezését gyakorolják a 3-dimenziós világban.
Meghívjuk hát ezen részünket, hogy jöjjön elő ma. Meghívunk ma benneteket, hogy erezzétek annak érzését, hogy éreztek.
És az egyik leghatékonyabb eszköze a szellemünkkel való kommunikációnak a légzés. Ez az összeköttetés a tudatos elme és az intuitív én között. Ez az, aminek a megünneplésére ma itt vagyunk.
Norma: Ünneplésről szólva, szeretném, ha figyelmet fordítanátok erre az elegáns darabra, amit Lilianától kaptam. Azt mondta, hogy Romániában mindenki tudni fog róla. Hirtelenjében rádöbbentem, hogy lehet, hogy nem vagyok román. Nagyon különlegesnek érzem magam a megünneplésem után.
Sokan hallottátok, hogy egy energiával játszom, amit Kuan Yinnek hívnak. Néhányotok hallotta, hogy Hawaiiban talált rám. Folyton hallottam a szél csendes hangját. Folytonosan lélegzésre invitált, arra hogy a fákkal táncoljak.
Azt mondta, táncoljak vele, mozogjak a fákkal, legyek eleven, mint a szellő. Azt mondta, hogy a fa, amelyik nagyon mozdulatlanul, mereven áll, könnyedén kidől. A fa, amely bölcs az a szellővel együtt mozog.
Így kezdődött el az út, amelyen 1990 óta lélegzünk együtt.
Két napja egy férfi megkérdezte, hogy buddhista vagyok-e. Kuan Yin-nal beszélgetek, így buddhistának kell lennem. Azt válaszoltam, hogy már öt éve társalogtam vele, amikor véletlenül mgtudtam, hogy volt egy élete, amelyben buddhista volt.
A Szellem nem buddhista, ez az energia a részvét/együttérzés energiajanak különféle változatai, invitáció a legfelsőbb szeretetre.
Azt mondta "Szeretni akarom az Embert. Segítesz ebben? Bele szeretném lélegezni mindenkibe ezt az együttérző szeretetet".
Azt válaszoltam, igen, segítek, de hogyan? Azt válaszolta: "az arcodba fújom a szertetemet és te beléjük lélegzed." Azt mondtam, "rendben". Szóval, amikor lélegzünk, megosztunk.
Amikor egy csecsemő megszületik, csak ott fekszik nem sok energiája van. A szellem energiája arra vár, hogy a testbe jöhessen. Hogyan teheti ezt? (Mély sóhajtas) és ezzel megkezdődik. Mind az az energia, amely ebben a testben akar élni, a testbe a lélegzeten keresztül jut be, lélegzetenként.
Szóval a kisbaba megtölti a hasát lélegzettel: igen, élni akarok, igen. Lélegzetenként lélegezve be, és hamarosan elég energiája lesz, a szemei működni kezdenek és azt mondja "Óóóó" és folytatja a légzést. Lélegzik, lélegzik és hamarosan a kezei is működni kezdenek.
Ha orvos vagy, nevetsz az együgyű verzión - Kuan Yin egyszerű mesékkel tanít.
Ahogy a kisbaba folytatja a lélegzést és az energiák mozognak egyre jobban feltöltik, és hamarosan a kisbaba járni kezd.
Összetalálkozik a fizikum és a szellem, és megkezdődik az út, egy barátság, egy szerelem: fizikumban játszani.
A gyermek körül-belül két éves, amikor egyszer csak hanyatesik. Jajj! Elakadt a lélegzete, valami szétkapcsolódott.
Amikor iskolába megy és a mama integet: pá-pá. A gyermek ismét feljajdul. Minden egyes alkalommal, amikor egy trauma ér bennünket, elakad a lélegzetünk. Az energiánk ekkor is itt van felettünk és a testünkbe szeretne jönni, hogy mindenünket betöltse. (Lenne olyan szíves és kikapcsolná a mobilját? Ez is elállítja a lélegzetünket.) Minden egyes alkalommal, mikor azt választjuk, hogy nem lélegzünk tovább, lekapcsolódunk erről a nagyobb energiáról, amik valójában vagyunk.
Így hát Kuan Yin azt mondja, most ezek az emberek jobban akarnak kapcsolódni a szellemi énükhöz.
Lélegezz be. Minden lélegzetet, mint egy édes süteményt, hozz egészen le a hasadba. Hozd le a hasadba, mint egy édes sütit. Amikor a hasadba jut és a véredbe, az izmaidba, a beleidbe, el kezd megvilágosítani, fénnyel tölt meg.
Azt kérdezi, észrevetted-e, hogy mennyi ember fáradt? Mindezek az atomok, egy bombát lehetne építeni belőlük. Ha ezt belélegeznék, akkor megélednének. Amikor hiper-ventillálsz, elhagyod a testedet, ezért fáradt leszel.
Hagyom, hogy belélegezd ezt, egészen mélyen, ettől feléledsz. Igen, lélegezz, egyszerre tudsz lélegezni és rám figyelni. Lélegezz!
Az egyik legelső dolog, amit Kuan Yin akart tőlem az az volt, hogy szeressem magam. Azt mondtam, hogy nem tudom, hogy hogyan kell magamat szeretni.
Egyszer egy nőnek ezt mondtam és azt mondta, hogy menjek és vegyek magamnak egy új ruhát.
Kuan Yin azt válaszolta, nem, megtanuljuk, hogy hogyan kell magunkat szeretni. Így hát egy kádban áztattuk magunkat, ami kellemesen meleg illatos vízzel volt feltöltve. Gyertyafényben. Fürdünk és lélegzünk, minden nap 10-15 percet.
Amikor a kádban lélegzel, a víz mozog körülötted, ami olyan a testednek, mintha csecsemő lennél. Kellemes a számodra.
Nagyon nehéz nyugtalankodni, amikor kellemesen érzed magad.
Ezután megtanított, hogy hogyan kell virágokat nevelni. Ez nagyon muris volt. Olyan helyen laktunk, ahol csak beton volt, nem föld. Azt mondtam neki, ez nagyon ronda. Minden nap emberek jöttek és virágokat hoztak cserépben. Mit tehettünk, így is ronda volt, piros, zöld, sárga, narancssárga cserepek...
Egyszer Garret így szólt, készítek neked egy ládát. A virágokat a ládába ültettük a cserepekből. Gyönyörű! Hamarosan újabb ládát kellett készíteni. A nagy beton udvar megtel hatalmas virágos ládákkal. A virágaim meg csak nőttek és nőttek. Garretnél magasabb fáink lettek, és midenféle színű virágaink. Hamarosan a klienseim időpontott akartak kérni, hogy a gyógyító kertünkben üldögélhessenek.
Kuan Yin játszott velem.
Szeresd a virágot és a virág sokkal jobban fog szeretni. Mindegy, hogy mennyire szerettem a virágokat, ők mindig jobban szerettek vissza.
Később, amikor egy barátnőmnek beszéltem arról, hogy meg kell tanulni magunkat szeretni, rajzolni kezdett. Azt mondta "Wow, olyan boldog vagyok, amikor rajzolok."
Egy hölgy zongorázni kezdett, mert amikor elkezdett lélegezni, rájött, hogy mindig is szertett volna időt szakítani magára és a zongorára.
A lélegzés énekre invitálja a szívedet, annak eldalolására, hogy hogyan akar játszani veled.
Lélegzetenként. Igen, lélegzetenként.
(Szeretném, ha észrevennétek, hogy milyen csend van.)
Tegyétek a kezeteket a hastokra, és ahogy belélegeztek figyeljétek ahogy a hasatok megtelik, mint egy luftbalon, igen, egy boldog lufi... És engedjétek ki. Töltsétek meg és engedjétek ki. Édes pillanatok ezek a számotokra. Mellkas nélkül, csak has.
Ha egy csecsemőt megfigyeltek, ők gyönyörűen tudják hogyan kell ezt csinálni. A pocak megtelik, nincs félelem, csak élni akarnak, igen.
Lélegezz, mint egy csecsemő.
Ha kisgyermekeitek vannak, velük is csinálhatjátok. Imádni fognak veletek lélegezni, ők játéknak veszik majd. Több kliensem használja ezt a módszert hiperaktív gyerekekkel, zárkózott gyerekekkel, gyerekekkel, akiknek egyéb problémájuk van. Ez a lágy lélegzet lehetővé teszi a változást. Nem erőlteti, hanem lehetővé teszi a változást. Részvéttel invitál ide a biztonságba, a félelem elhagyására. Lélegzetenkánt. Igen, lélegzetenként.
Garret: Tegnap elmeséltem a torokrákom történetét. Az egyik áldása ennek a tapasztalatnak, hogy megtanultam, hogy a fizikai világ teljes egészében a szellem irányítása alatt áll. A tudatunk irányítja teljes egészében ezt a fizikai világot. A szellemem képes a rákom meggyógyítására. A szellemem elállítja a vérzést a torkomban. És azóta azt is felfedeztem, hogy a szellemem tudja a választ az életem összes problémájára. A logikus végkövetkeztetés tehát az, hogy minnél inkább elhozom a szellemem az életembe, annál harmonikusabb és békésebb lesz az életem.
Arra tanítjuk a gyerekeket, hogy variáljak ki a megoldást a problémáikra. Én hatvan évig próbáltam ezt, és nem ment. Ha találtam egy megoldást egy problémára, ez a megoldás vált a következő problémámmá, és így tovább, és így tovább.
Ezen a tapasztalaton keresztül felfedeztem, hogy mennél jobban engedem be a szellememet az életembe, az annál harmonikusabbá és nyugodtabbá válik.
Tóbiás mondta nekünk, hogy a mester az az, aki megengedi, hogy az energiák őt szolgálják. Azt kérdeztem, hogy ez mit is jelent.
Ahogy felfedeztem, minnél kevésbé probálom irányítani a dolgokat az életemben, annál inkább képes a szellemem megoldani azokat a problémákat.
Szóval a lélegzés a leghatékonyabb módja annak, hogy a szellemünket a fizikai létbe invitáljuk. Mint Geoffrey Hoppe mondotta "amikor lélegzem, nem tudok gondolkodni". Ez egy jó jele annak, hogy amikor belélegzem a szellemem, az kivonja a forgalomból az agyamat, és mint felfedeztem, az agyam úgy sem képes megoldani a dolgokat.
Tegnap az egyik fontos dolog, amit hallottam az az volt, amikor a Q&A végén St. Germain megosztotta velünk, hogy a mesterré vállás legutolsó lépése az annak elfogadása, hogy teljesen önzövé váljunk. Nos, mit is jelent ez? A társadalom arra nevel minket, hogy másokat segítsünk, hogy másokhoz kedvesek legyünk, hogy gondoskodjunk míg bele nem fájdulunk. De ha üres vagyok belül, ha bánatos vagyok, ha fájdalmam van, ha faj belül, akkor mit is nyújtok másoknak, akiknek segíteni probálok? Megosztom velük a fájdalmamat, a bánatomat. Valújában mekkora segítség ez?
Mi lene akkor, ha meginvitálnám a szellememet a létezésembe, önzővé válnék és megtanulnám szeretni önmagamat. Mit tudnék akkor megosztani másokkal? Megoszthatnám az igaz nyugalmamat, az igaz szeretetemet. Szóval ez egy nagyon fontos lépés. Hajlandó vagyok igaz mesterré válni, azért hogy azzal valamire szert tegyek, amit megoszthatok másokkal a világban.
Norma: A másik dolog, amit a reklámunkban említettünk az az volt, hogy megvizsgáljuk ezt a dolgot, amit depressziónak hívnak. A depresszió a félelem eszköze. Amikor trauma ér bennünket az életben, elakad a lélegzetünk, elzsibbadunk és ez a zsibbadtság jó érzés. Rádöbbenünk, hogy el kezdjük szeretni ezt a zsibbadást.
A zsibbadtság a kábítószer barátja. A zsibbadtság a túl sok alkohol barátja. A zsibbadtság a rejtőzködés barátja és azt a világot depressziónak hívják. Ez egy túlélési eszköz. Sem nem rossz, sem nem jó. Egy túlélési eszköz. Azért választjuk, mert az életünk olyan hatalmas lett, hogy nyomasztóvá válik és nem tudjuk, hogy mit tegyünk.
Sokszor kisgyermekként választjuk, amikor az élet nyomasztóvá válik a túl sok szabálytól, amit a szülők, az iskola állít fel. A túl sok testvértől. Elkezdünk elszakadni a lényegünktől, a zsibbadságban rejtőzni, nem élni, hanem csak túlélni.
Meglepő, mert a társadalom nagyon könnyedén fogja fel és ért egyet: szegénykém, igen, egy áldozat vagy. Az életed hatalmas, az életed borzalmas. Ne is élj, csak rejtőzködj.
Szóval ez a légzés nagyon veszélyes. Életet ad neked, hogy kigyere a rejtőzködésből. Amikor lélegzel, az életet választod. Túl sok légzés, túl sok szeretet.
Tudjátok, hogy mennyire bátrak vagytok? Nagyon bátrak vagytok, hogy itt vagytok. Hogy meg meritek engedni, hogy ennyi részvétet kapjatok.
Azt mondják, az emberek szeretetet akarnak. Amikor nagyon mélyen lélegzünk és az együttérző szeretet folyóját küldik az életedbe, hamarosan észreveszed, hogy a félelem elbizonytalanodik "Ne felejts el engem!" A félelem az energiádat akarja, és ha te szeretetet légzel, a félelem éhezik. Igen, amikor sok a félelmünk, amikor nyugtalanok vagyunk, amikor stressz alatt állunk, adrenalint pumpálunk az agyunkba. Tudtátok, hogy az adrenalin az olyan, mint a heroin? Kábítószeresekké leszünk tőle és egyre több félelmet, izgalmat, káoszt igénylünk, hogy több kábítószert kapjunk.
Ez a fajta lélegzés nem kábítószer. Ezért mondom, hogy nagyon bátrak vagytok, hogy a félelemmel szembe mertek nézni. Továbbra is kábítószerezni akarom magamat, vagy elkezdem táplálni magam. Táplálom magam oly módon, amely szeretettel tölt el. Lélegzetenként.
Kuan Yin azt mondta, ha egy kád piszkos vízzel van tele - a piszkos víz olyan mint a félelem - ha egy tiszta vizű forrás vizét kezdem a kádba tölteni, a piszkos víznek mennie kell.
Ugyanígy lélegzetenként töltöm a testembe a csendes lágy szeretetet, a részvét szeretetét.
Az együttérzésnek nincsenek szabályai, nincs kötelező, nincs ajánlott. Csak békés nyugalom. Teljesen más.
De a depresszió az azt akarja, hogy féljek, azt akarja, hogy zsibbadt legyek, azt akarja, hogy rejtőzködjem, azt akarja, hogy kábítószeren éljek, akkor aludthatok. Sem nem rossz, sem nem jó, csak egy túlélési eszköz, ugyan úgy mint munkamánia. Igen, elfoglalt, elfoglalt, elfoglalt... zsibbadt! Töménytelen kábítószer. Akkor elzárt maradhatok, túlélni, nem pedig élni.
Bátorság kell az élethez. Bátorság kell a résztvételhez. Sem nem rossz, sem nem jó, csak bátorság. Szóval ti mindannyian bátrak vagytok, résztvesztek, itt vagytok.
Hajlandók vagytok érezni ezt a lélegzetet, igen, mertek érezni, mertek érezni. A depresszió az zsibbadt bátorság érezni. Még Tóbiás is szólt róla, merj érezni, merj igent mondani.
Figyeld most meg, érzed a hasadat? lélegzel? érzed a lábadat? mit csinál a lábad? A testedben vagy? Vagy csak gondolkodol? Ezt akarom mondani, ezzel akarok beszélni.
Légy békességben, légy itt, pillanatonként, lélegzetenként.
Egy gleccsert néztem - tudjátok, hogy mi az a gleccser? Észak Alaszkában jártam. Hatalmas hó és jég tömeg, amelyik mozog. Mozgott és fákat emelt ki a földből. Pillanatonként. Ha lélegzel pillanatonként az egész életed elmozdul. Ha egy fát ki lehet emelni pillanatonként, akkor megváltoztathatod az életedet lélegzetenként. A tested képes ennyi energia befogadására, mind élő, ha finoman, lélegzetenként teszed.
Forrás: http://shaumbra-hu.info/modules.php?name=News&file=article&sid=196
Ez a lélegzet tánca, amit Hawaiiban Kuaiban találtam, ide táncolt engem, minket hozzátok. A lélegzet az nagyon mágikus. Annyira mágikus, hogy megváltoztathatja az életedet.
Az emberek többsége azt állítja, hogy tudja hogyan kell lélegezni. Én csak mosolygok és megjegyzem, talán tudjátok, hogy hogyan kell hiper-ventillálni. Kuan Yin arra invitál benneteket, hogy életre lélegezzétek magatokat.
Szeretném, ha egy pillanatra, így miután megérkeztünk, egy pillanatra lélegeznénk. Helyezzétek a lábatokat a földre, kényelmesen helyezkedjetek el a széken, lélegezzetek be az orrotokon keresztül le egészen a hasatokba igent mondva. Belégzésnél töltsétek meg a hasatokat, és kilégzésnél hagyjátok a hasatokat ellaposodni. Fújjátok ki a levegőt.
Olyan mint egy édes ritmusra muzsikálni, szívjátok be és fújjátok ki a levegőt, szívjátok be és fújjátok ki a levegőt. Le, le, le, egészen a hasatokba...igen... igen... szívjátok be... es engedjétek ki a levegőt... igen.
Mélyen, mélyen magatokba, le egészen a hasatokba, ahol az édes énetek, ahol a lelketek vár rátok. Lent, lent, mélyen a nyugalomban, ahol a hasatokban önmagatok édes angyala vár rátok. Lélegzik veletek, szeret benneteket, igen, mélyen lélegzik és ha úgy akarjátok a lelketek egy üzenetet ad át nektek. Igen.
Lélegezzetek mélyen, igen, és amikor készen vagytok rá kinyithatjátok a szemeteket, hogy itt legyetek, most.
Garret: A többségünk azért van itt ma, mert valami belül azt mondta, hogy úgy érzem itt szeretnék lenni ma reggel. Nevezzük ezt akar a szellemünknek, a lelkünknek, az intuitív lényünknek, vagy akárhogy, ez az a részünk, aminek a megünneplésére ma idejöttünk. A részünket, amely azt mondta, hogy játszani akar másokkal, akik ki akarják fejezni a szellemi lényüket fizikai testben.
Az itt lévők többsége hallott Tóbiasról, St. Germainről a Bíbor Körben Geoffrey Hoppe közvetitésében. Így amikor ma beszelni fogok annak többsége azon a fogalmakon, tanitásokon alapul és a célunk, legalábbis az én célom, hogy - amit Tóbiás úgy hív - az Istenemberrel legyek. Ez számomra azt a játékot jelenti, amit a szellemem fejez ki a fizikai testemen es rajtam keresztül. Az egyik dolog, amit teszünk az az, hogy azokkal játszunk akik szintén ezt akarják a világban. Mert hát hogyan is tanulhatnánk meg ezt másként mint gyakorlaton keresztül.
Szóval azt hiszem, hogy ez az oka annak, hogy a Shaumbrák szeretnek összejönni, mert ez jó alkalom arra, hogy az intuitív lényük kifejezését gyakorolják a 3-dimenziós világban.
Meghívjuk hát ezen részünket, hogy jöjjön elő ma. Meghívunk ma benneteket, hogy erezzétek annak érzését, hogy éreztek.
És az egyik leghatékonyabb eszköze a szellemünkkel való kommunikációnak a légzés. Ez az összeköttetés a tudatos elme és az intuitív én között. Ez az, aminek a megünneplésére ma itt vagyunk.
Norma: Ünneplésről szólva, szeretném, ha figyelmet fordítanátok erre az elegáns darabra, amit Lilianától kaptam. Azt mondta, hogy Romániában mindenki tudni fog róla. Hirtelenjében rádöbbentem, hogy lehet, hogy nem vagyok román. Nagyon különlegesnek érzem magam a megünneplésem után.
Sokan hallottátok, hogy egy energiával játszom, amit Kuan Yinnek hívnak. Néhányotok hallotta, hogy Hawaiiban talált rám. Folyton hallottam a szél csendes hangját. Folytonosan lélegzésre invitált, arra hogy a fákkal táncoljak.
Azt mondta, táncoljak vele, mozogjak a fákkal, legyek eleven, mint a szellő. Azt mondta, hogy a fa, amelyik nagyon mozdulatlanul, mereven áll, könnyedén kidől. A fa, amely bölcs az a szellővel együtt mozog.
Így kezdődött el az út, amelyen 1990 óta lélegzünk együtt.
Két napja egy férfi megkérdezte, hogy buddhista vagyok-e. Kuan Yin-nal beszélgetek, így buddhistának kell lennem. Azt válaszoltam, hogy már öt éve társalogtam vele, amikor véletlenül mgtudtam, hogy volt egy élete, amelyben buddhista volt.
A Szellem nem buddhista, ez az energia a részvét/együttérzés energiajanak különféle változatai, invitáció a legfelsőbb szeretetre.
Azt mondta "Szeretni akarom az Embert. Segítesz ebben? Bele szeretném lélegezni mindenkibe ezt az együttérző szeretetet".
Azt válaszoltam, igen, segítek, de hogyan? Azt válaszolta: "az arcodba fújom a szertetemet és te beléjük lélegzed." Azt mondtam, "rendben". Szóval, amikor lélegzünk, megosztunk.
Amikor egy csecsemő megszületik, csak ott fekszik nem sok energiája van. A szellem energiája arra vár, hogy a testbe jöhessen. Hogyan teheti ezt? (Mély sóhajtas) és ezzel megkezdődik. Mind az az energia, amely ebben a testben akar élni, a testbe a lélegzeten keresztül jut be, lélegzetenként.
Szóval a kisbaba megtölti a hasát lélegzettel: igen, élni akarok, igen. Lélegzetenként lélegezve be, és hamarosan elég energiája lesz, a szemei működni kezdenek és azt mondja "Óóóó" és folytatja a légzést. Lélegzik, lélegzik és hamarosan a kezei is működni kezdenek.
Ha orvos vagy, nevetsz az együgyű verzión - Kuan Yin egyszerű mesékkel tanít.
Ahogy a kisbaba folytatja a lélegzést és az energiák mozognak egyre jobban feltöltik, és hamarosan a kisbaba járni kezd.
Összetalálkozik a fizikum és a szellem, és megkezdődik az út, egy barátság, egy szerelem: fizikumban játszani.
A gyermek körül-belül két éves, amikor egyszer csak hanyatesik. Jajj! Elakadt a lélegzete, valami szétkapcsolódott.
Amikor iskolába megy és a mama integet: pá-pá. A gyermek ismét feljajdul. Minden egyes alkalommal, amikor egy trauma ér bennünket, elakad a lélegzetünk. Az energiánk ekkor is itt van felettünk és a testünkbe szeretne jönni, hogy mindenünket betöltse. (Lenne olyan szíves és kikapcsolná a mobilját? Ez is elállítja a lélegzetünket.) Minden egyes alkalommal, mikor azt választjuk, hogy nem lélegzünk tovább, lekapcsolódunk erről a nagyobb energiáról, amik valójában vagyunk.
Így hát Kuan Yin azt mondja, most ezek az emberek jobban akarnak kapcsolódni a szellemi énükhöz.
Lélegezz be. Minden lélegzetet, mint egy édes süteményt, hozz egészen le a hasadba. Hozd le a hasadba, mint egy édes sütit. Amikor a hasadba jut és a véredbe, az izmaidba, a beleidbe, el kezd megvilágosítani, fénnyel tölt meg.
Azt kérdezi, észrevetted-e, hogy mennyi ember fáradt? Mindezek az atomok, egy bombát lehetne építeni belőlük. Ha ezt belélegeznék, akkor megélednének. Amikor hiper-ventillálsz, elhagyod a testedet, ezért fáradt leszel.
Hagyom, hogy belélegezd ezt, egészen mélyen, ettől feléledsz. Igen, lélegezz, egyszerre tudsz lélegezni és rám figyelni. Lélegezz!
Az egyik legelső dolog, amit Kuan Yin akart tőlem az az volt, hogy szeressem magam. Azt mondtam, hogy nem tudom, hogy hogyan kell magamat szeretni.
Egyszer egy nőnek ezt mondtam és azt mondta, hogy menjek és vegyek magamnak egy új ruhát.
Kuan Yin azt válaszolta, nem, megtanuljuk, hogy hogyan kell magunkat szeretni. Így hát egy kádban áztattuk magunkat, ami kellemesen meleg illatos vízzel volt feltöltve. Gyertyafényben. Fürdünk és lélegzünk, minden nap 10-15 percet.
Amikor a kádban lélegzel, a víz mozog körülötted, ami olyan a testednek, mintha csecsemő lennél. Kellemes a számodra.
Nagyon nehéz nyugtalankodni, amikor kellemesen érzed magad.
Ezután megtanított, hogy hogyan kell virágokat nevelni. Ez nagyon muris volt. Olyan helyen laktunk, ahol csak beton volt, nem föld. Azt mondtam neki, ez nagyon ronda. Minden nap emberek jöttek és virágokat hoztak cserépben. Mit tehettünk, így is ronda volt, piros, zöld, sárga, narancssárga cserepek...
Egyszer Garret így szólt, készítek neked egy ládát. A virágokat a ládába ültettük a cserepekből. Gyönyörű! Hamarosan újabb ládát kellett készíteni. A nagy beton udvar megtel hatalmas virágos ládákkal. A virágaim meg csak nőttek és nőttek. Garretnél magasabb fáink lettek, és midenféle színű virágaink. Hamarosan a klienseim időpontott akartak kérni, hogy a gyógyító kertünkben üldögélhessenek.
Kuan Yin játszott velem.
Szeresd a virágot és a virág sokkal jobban fog szeretni. Mindegy, hogy mennyire szerettem a virágokat, ők mindig jobban szerettek vissza.
Később, amikor egy barátnőmnek beszéltem arról, hogy meg kell tanulni magunkat szeretni, rajzolni kezdett. Azt mondta "Wow, olyan boldog vagyok, amikor rajzolok."
Egy hölgy zongorázni kezdett, mert amikor elkezdett lélegezni, rájött, hogy mindig is szertett volna időt szakítani magára és a zongorára.
A lélegzés énekre invitálja a szívedet, annak eldalolására, hogy hogyan akar játszani veled.
Lélegzetenként. Igen, lélegzetenként.
(Szeretném, ha észrevennétek, hogy milyen csend van.)
Tegyétek a kezeteket a hastokra, és ahogy belélegeztek figyeljétek ahogy a hasatok megtelik, mint egy luftbalon, igen, egy boldog lufi... És engedjétek ki. Töltsétek meg és engedjétek ki. Édes pillanatok ezek a számotokra. Mellkas nélkül, csak has.
Ha egy csecsemőt megfigyeltek, ők gyönyörűen tudják hogyan kell ezt csinálni. A pocak megtelik, nincs félelem, csak élni akarnak, igen.
Lélegezz, mint egy csecsemő.
Ha kisgyermekeitek vannak, velük is csinálhatjátok. Imádni fognak veletek lélegezni, ők játéknak veszik majd. Több kliensem használja ezt a módszert hiperaktív gyerekekkel, zárkózott gyerekekkel, gyerekekkel, akiknek egyéb problémájuk van. Ez a lágy lélegzet lehetővé teszi a változást. Nem erőlteti, hanem lehetővé teszi a változást. Részvéttel invitál ide a biztonságba, a félelem elhagyására. Lélegzetenkánt. Igen, lélegzetenként.
Garret: Tegnap elmeséltem a torokrákom történetét. Az egyik áldása ennek a tapasztalatnak, hogy megtanultam, hogy a fizikai világ teljes egészében a szellem irányítása alatt áll. A tudatunk irányítja teljes egészében ezt a fizikai világot. A szellemem képes a rákom meggyógyítására. A szellemem elállítja a vérzést a torkomban. És azóta azt is felfedeztem, hogy a szellemem tudja a választ az életem összes problémájára. A logikus végkövetkeztetés tehát az, hogy minnél inkább elhozom a szellemem az életembe, annál harmonikusabb és békésebb lesz az életem.
Arra tanítjuk a gyerekeket, hogy variáljak ki a megoldást a problémáikra. Én hatvan évig próbáltam ezt, és nem ment. Ha találtam egy megoldást egy problémára, ez a megoldás vált a következő problémámmá, és így tovább, és így tovább.
Ezen a tapasztalaton keresztül felfedeztem, hogy mennél jobban engedem be a szellememet az életembe, az annál harmonikusabbá és nyugodtabbá válik.
Tóbiás mondta nekünk, hogy a mester az az, aki megengedi, hogy az energiák őt szolgálják. Azt kérdeztem, hogy ez mit is jelent.
Ahogy felfedeztem, minnél kevésbé probálom irányítani a dolgokat az életemben, annál inkább képes a szellemem megoldani azokat a problémákat.
Szóval a lélegzés a leghatékonyabb módja annak, hogy a szellemünket a fizikai létbe invitáljuk. Mint Geoffrey Hoppe mondotta "amikor lélegzem, nem tudok gondolkodni". Ez egy jó jele annak, hogy amikor belélegzem a szellemem, az kivonja a forgalomból az agyamat, és mint felfedeztem, az agyam úgy sem képes megoldani a dolgokat.
Tegnap az egyik fontos dolog, amit hallottam az az volt, amikor a Q&A végén St. Germain megosztotta velünk, hogy a mesterré vállás legutolsó lépése az annak elfogadása, hogy teljesen önzövé váljunk. Nos, mit is jelent ez? A társadalom arra nevel minket, hogy másokat segítsünk, hogy másokhoz kedvesek legyünk, hogy gondoskodjunk míg bele nem fájdulunk. De ha üres vagyok belül, ha bánatos vagyok, ha fájdalmam van, ha faj belül, akkor mit is nyújtok másoknak, akiknek segíteni probálok? Megosztom velük a fájdalmamat, a bánatomat. Valújában mekkora segítség ez?
Mi lene akkor, ha meginvitálnám a szellememet a létezésembe, önzővé válnék és megtanulnám szeretni önmagamat. Mit tudnék akkor megosztani másokkal? Megoszthatnám az igaz nyugalmamat, az igaz szeretetemet. Szóval ez egy nagyon fontos lépés. Hajlandó vagyok igaz mesterré válni, azért hogy azzal valamire szert tegyek, amit megoszthatok másokkal a világban.
Norma: A másik dolog, amit a reklámunkban említettünk az az volt, hogy megvizsgáljuk ezt a dolgot, amit depressziónak hívnak. A depresszió a félelem eszköze. Amikor trauma ér bennünket az életben, elakad a lélegzetünk, elzsibbadunk és ez a zsibbadtság jó érzés. Rádöbbenünk, hogy el kezdjük szeretni ezt a zsibbadást.
A zsibbadtság a kábítószer barátja. A zsibbadtság a túl sok alkohol barátja. A zsibbadtság a rejtőzködés barátja és azt a világot depressziónak hívják. Ez egy túlélési eszköz. Sem nem rossz, sem nem jó. Egy túlélési eszköz. Azért választjuk, mert az életünk olyan hatalmas lett, hogy nyomasztóvá válik és nem tudjuk, hogy mit tegyünk.
Sokszor kisgyermekként választjuk, amikor az élet nyomasztóvá válik a túl sok szabálytól, amit a szülők, az iskola állít fel. A túl sok testvértől. Elkezdünk elszakadni a lényegünktől, a zsibbadságban rejtőzni, nem élni, hanem csak túlélni.
Meglepő, mert a társadalom nagyon könnyedén fogja fel és ért egyet: szegénykém, igen, egy áldozat vagy. Az életed hatalmas, az életed borzalmas. Ne is élj, csak rejtőzködj.
Szóval ez a légzés nagyon veszélyes. Életet ad neked, hogy kigyere a rejtőzködésből. Amikor lélegzel, az életet választod. Túl sok légzés, túl sok szeretet.
Tudjátok, hogy mennyire bátrak vagytok? Nagyon bátrak vagytok, hogy itt vagytok. Hogy meg meritek engedni, hogy ennyi részvétet kapjatok.
Azt mondják, az emberek szeretetet akarnak. Amikor nagyon mélyen lélegzünk és az együttérző szeretet folyóját küldik az életedbe, hamarosan észreveszed, hogy a félelem elbizonytalanodik "Ne felejts el engem!" A félelem az energiádat akarja, és ha te szeretetet légzel, a félelem éhezik. Igen, amikor sok a félelmünk, amikor nyugtalanok vagyunk, amikor stressz alatt állunk, adrenalint pumpálunk az agyunkba. Tudtátok, hogy az adrenalin az olyan, mint a heroin? Kábítószeresekké leszünk tőle és egyre több félelmet, izgalmat, káoszt igénylünk, hogy több kábítószert kapjunk.
Ez a fajta lélegzés nem kábítószer. Ezért mondom, hogy nagyon bátrak vagytok, hogy a félelemmel szembe mertek nézni. Továbbra is kábítószerezni akarom magamat, vagy elkezdem táplálni magam. Táplálom magam oly módon, amely szeretettel tölt el. Lélegzetenként.
Kuan Yin azt mondta, ha egy kád piszkos vízzel van tele - a piszkos víz olyan mint a félelem - ha egy tiszta vizű forrás vizét kezdem a kádba tölteni, a piszkos víznek mennie kell.
Ugyanígy lélegzetenként töltöm a testembe a csendes lágy szeretetet, a részvét szeretetét.
Az együttérzésnek nincsenek szabályai, nincs kötelező, nincs ajánlott. Csak békés nyugalom. Teljesen más.
De a depresszió az azt akarja, hogy féljek, azt akarja, hogy zsibbadt legyek, azt akarja, hogy rejtőzködjem, azt akarja, hogy kábítószeren éljek, akkor aludthatok. Sem nem rossz, sem nem jó, csak egy túlélési eszköz, ugyan úgy mint munkamánia. Igen, elfoglalt, elfoglalt, elfoglalt... zsibbadt! Töménytelen kábítószer. Akkor elzárt maradhatok, túlélni, nem pedig élni.
Bátorság kell az élethez. Bátorság kell a résztvételhez. Sem nem rossz, sem nem jó, csak bátorság. Szóval ti mindannyian bátrak vagytok, résztvesztek, itt vagytok.
Hajlandók vagytok érezni ezt a lélegzetet, igen, mertek érezni, mertek érezni. A depresszió az zsibbadt bátorság érezni. Még Tóbiás is szólt róla, merj érezni, merj igent mondani.
Figyeld most meg, érzed a hasadat? lélegzel? érzed a lábadat? mit csinál a lábad? A testedben vagy? Vagy csak gondolkodol? Ezt akarom mondani, ezzel akarok beszélni.
Légy békességben, légy itt, pillanatonként, lélegzetenként.
Egy gleccsert néztem - tudjátok, hogy mi az a gleccser? Észak Alaszkában jártam. Hatalmas hó és jég tömeg, amelyik mozog. Mozgott és fákat emelt ki a földből. Pillanatonként. Ha lélegzel pillanatonként az egész életed elmozdul. Ha egy fát ki lehet emelni pillanatonként, akkor megváltoztathatod az életedet lélegzetenként. A tested képes ennyi energia befogadására, mind élő, ha finoman, lélegzetenként teszed.
Forrás: http://shaumbra-hu.info/modules.php?name=News&file=article&sid=196
