Hírlevél 2009. április
A szerződéseitek beteljesedése
Írta: Geoffrey Hoppe
Nem kell emlékeztetnem titeket arra, hogy minden változik. Olyan gyorsan változik, hogy nehéz lépést tartani vele. Vagy, ahogy mondanom kellene, nehéz a régi energiás elmének és tudatosságnak a változások záporával lépést tartani.
Talán, az egyik legnehezebb a felkavaró változások közül, a szerződéseink beteljesülése, befejeződése. Úgy határozom meg a „szerződést”, mint az életünkben magunk és más emberek közötti spirituális megállapodást. A szerződések egy megállapodásából születhetnek, a speciális biológiai családba való leszületéstől, az ebben az életben valakivel való közös munkától, a bizonyos földrajzi helyen való éléstől, a korábbi spirituális csoportotokhoz való visszakapcsolódástól, egészen az életutatok befejezéséig.
A feleségemnek, Lindának és nekem volt egyfajta megállapodásunk, hogy együtt leszünk erre az életre. A szerződés, vagy megállapodás valószínűleg e létidő előtt, más birodalmakban kötetett, múltunk tapasztalatain és egy vágyon alapulva, melyet együtt hozunk létre ebben a létidőben. Linda és én, az általános iskola 4. osztályában találkoztunk (11 évesen), 17 évesen kezdtünk randizni és mikor 22 évesek voltunk, összeházasodtunk. Minden a megfelelő helyen-nek érződött, mert a szerződésünk kövezte ki az utat.
Tudom, hogy volt egy szerződésem, hogy bizonyos emberekkel dolgozzak, hogy segítsenek létrehozni a Crimson Circle-t (Bíbor Kört). Norma Delaney és Garret Annofsky, John Kuderka, Michelle MacHale, Jean Tinder és Jan Brouwer, néhány név a sok közül. Volt egy szerződésem, hogy találkozzam Lee Carollal és dolgozzam vele. Tudom, hogy ezek szerződések voltak, a szinkronisztikus és könnyű út miatt, ahogy találkoztunk és a mély családiasság miatt, mely a találkozásunk után alakult ki. Nem volt szükség arra, hogy „megtörjön a jég” vagy eljutni odáig, hogy egymást jobban megismerjük. Mi „futva” jutottunk odáig.
Volt egy szerződésem Tóbiással. Együtt hoztuk létre sok-sok idővel ezelőtt. Valahogy így nézett ki: Tóbiás maradna a nem-fizikai birodalmakban, miközben én visszajönnék a fizikai Földre. A megfelelő időben bejelentkezne számomra és elkezdenénk együtt dolgozni. Egyesülnék vele, és elhoznám az üzeneteit annak a csoportnak, amelyet úgy ismerünk Shaumbrák. Mire a munkánk elkészülne, Tóbiás is csatlakozna hozzánk ebben a 3 Dimenziós világban.
De sajnos, a szerződéseink végükhöz érnek ebben az Új Energiában. Ez az egyik legfelkavaróbb és legüresebb tapasztalás, amin keresztülmegyünk ebben az létidőben. Hozzászoktunk ahhoz, hogy szerződéseink vannak. Létezésünkhöz és tapasztalásainkhoz egy kényelmes szerkezetet nyújtottak. Olyanok voltak, mint az önmagát beteljesítő végzet. Mi valójában megpróbáltuk átsétálni az életen egy fél-transz állapotban, vándorolva a szerződésünk egyik pontjától a másikig.
Ahogy a szerződések a végükhöz közelednek ebben a létidőben, ott van egy „Mi következik?” érzés. „Mi az a feladat, amit meg kellene tennem?” „Mit akar a Szellem, hogy tegyek?” Hosszú némaság követ minden választ: „Mit akarsz tenni?” Olyan felszabadítóan, ahogy ez elhangozhat, nem szoktunk hozzá, hogy ez a fajta spirituális szabadságunk meglegyen. Talán könnyebb lenne újabb megbízást kapni a Szellemtől, mint döntést hozni saját magunk számára?
Van egy mély érzés is, hogy a Földön az időnk beteljesült. Az összes szerződés beteljesülésével, mit lehet tenni? Talán itt az idő hazamenni, a pálya szélén maradni ez alatt az intenzív változási idő alatt. Tudok számos Shaumbrát, akik ezt tették.
Körülbelül egy évvel ezelőtt, Tóbiás azt mondta nekem, hogy a szerződésünk beteljesült. Az, amiben ő és én megállapodtunk, hogy megtesszük a Crimson Circle-val (Bíbor Körrel) elkészült. Ez egy nagyon furcsa érzés volt. Tóbiás azt mondta itt maradhat nagyjából 2009. júliusig, de nem tovább. „De Tóbiás,” fakadt ki belőlem „mi lesz velem? Mit kellene tennem azután?” Már tudod a választ, hisz te is hallottad: „Bármit megtehetsz, amit csak akarsz.”
A nagy kérdés az: Mit akarsz tenni? Nincsenek szerződések. Nincs karma. Nincsenek elvárások, követelmények. Ez olyan, mint leszerelni a katonaságtól, egy életen át tartó szolgálat után. Annyira, amennyire talán ki szerettél volna kerülni, mikor végül eljön a Szabadság Napja, ott van egy furcsa érzés. Most mi legyen?
Az elmúlt pár hónapban felfedeztem valami nagyon fontosat magamban. Nem kell megválaszolnom azt a kérdést! Nem kell leülnöm és leírnom egy új életösvényt! Nem kell új tervet készítenem. Ennél is fontosabb, hogy nem kell aggódnom azon sem, hogy mások fogják megírni ezt számomra, ha hezitálnék megtenni azt magamtól! LÉTEZHETEK egyszerűen, amíg az idő van. Rá tudom szánni az időt, hogy elengedjem a régi szerződéseimet és csak lógni, amíg igazán nem érzem mi is az, amit tenni akarok majd.
Adamus Saint-Germainnak és nekem nincs egy olyan szerződésünk, mint amilyen Tóbiással volt. Nekem nem kell vele dolgoznom. Azért, választhatom ezt is! Mikor megkérdeztem Adamust, hogyan is fog kinézni az új program, ő visszakérdezett. Más szóval, nem akart válaszolni a kérdésemre amíg, meg nem mondtam neki, mit szeretnék csinálni. Hmmmm. Ez nem lehetett más, mint a dolgok megtevésének „új energiás” módja.
Végy egy pillantást a saját életedre és a szerződéseidre. Elillan, elszáll a munkád? A kapcsolataid változnak? Úgy érzed, szertefoszlik a spirituális munkád? És most a nagy kérdés: Mit akarsz TE, csinálni? Ahogy Tóbiás idézett Charles Dickenstől a 8. csatornázásban, „Minden dolog előttünk áll és egyáltalán nincs előttünk semmi sem.” Teljesítettük a szerződéseinket és rajtunk áll mit választunk ezután. Válassz élvezettel és bőséggel, válaszd azt, ami a szíved dalra fakasztja és ezért, más emberek szívét is dalra fakasztod természetesen.
Talán, az egyik legnehezebb a felkavaró változások közül, a szerződéseink beteljesülése, befejeződése. Úgy határozom meg a „szerződést”, mint az életünkben magunk és más emberek közötti spirituális megállapodást. A szerződések egy megállapodásából születhetnek, a speciális biológiai családba való leszületéstől, az ebben az életben valakivel való közös munkától, a bizonyos földrajzi helyen való éléstől, a korábbi spirituális csoportotokhoz való visszakapcsolódástól, egészen az életutatok befejezéséig.
A feleségemnek, Lindának és nekem volt egyfajta megállapodásunk, hogy együtt leszünk erre az életre. A szerződés, vagy megállapodás valószínűleg e létidő előtt, más birodalmakban kötetett, múltunk tapasztalatain és egy vágyon alapulva, melyet együtt hozunk létre ebben a létidőben. Linda és én, az általános iskola 4. osztályában találkoztunk (11 évesen), 17 évesen kezdtünk randizni és mikor 22 évesek voltunk, összeházasodtunk. Minden a megfelelő helyen-nek érződött, mert a szerződésünk kövezte ki az utat.
Tudom, hogy volt egy szerződésem, hogy bizonyos emberekkel dolgozzak, hogy segítsenek létrehozni a Crimson Circle-t (Bíbor Kört). Norma Delaney és Garret Annofsky, John Kuderka, Michelle MacHale, Jean Tinder és Jan Brouwer, néhány név a sok közül. Volt egy szerződésem, hogy találkozzam Lee Carollal és dolgozzam vele. Tudom, hogy ezek szerződések voltak, a szinkronisztikus és könnyű út miatt, ahogy találkoztunk és a mély családiasság miatt, mely a találkozásunk után alakult ki. Nem volt szükség arra, hogy „megtörjön a jég” vagy eljutni odáig, hogy egymást jobban megismerjük. Mi „futva” jutottunk odáig.
Volt egy szerződésem Tóbiással. Együtt hoztuk létre sok-sok idővel ezelőtt. Valahogy így nézett ki: Tóbiás maradna a nem-fizikai birodalmakban, miközben én visszajönnék a fizikai Földre. A megfelelő időben bejelentkezne számomra és elkezdenénk együtt dolgozni. Egyesülnék vele, és elhoznám az üzeneteit annak a csoportnak, amelyet úgy ismerünk Shaumbrák. Mire a munkánk elkészülne, Tóbiás is csatlakozna hozzánk ebben a 3 Dimenziós világban.
De sajnos, a szerződéseink végükhöz érnek ebben az Új Energiában. Ez az egyik legfelkavaróbb és legüresebb tapasztalás, amin keresztülmegyünk ebben az létidőben. Hozzászoktunk ahhoz, hogy szerződéseink vannak. Létezésünkhöz és tapasztalásainkhoz egy kényelmes szerkezetet nyújtottak. Olyanok voltak, mint az önmagát beteljesítő végzet. Mi valójában megpróbáltuk átsétálni az életen egy fél-transz állapotban, vándorolva a szerződésünk egyik pontjától a másikig.
Ahogy a szerződések a végükhöz közelednek ebben a létidőben, ott van egy „Mi következik?” érzés. „Mi az a feladat, amit meg kellene tennem?” „Mit akar a Szellem, hogy tegyek?” Hosszú némaság követ minden választ: „Mit akarsz tenni?” Olyan felszabadítóan, ahogy ez elhangozhat, nem szoktunk hozzá, hogy ez a fajta spirituális szabadságunk meglegyen. Talán könnyebb lenne újabb megbízást kapni a Szellemtől, mint döntést hozni saját magunk számára?
Van egy mély érzés is, hogy a Földön az időnk beteljesült. Az összes szerződés beteljesülésével, mit lehet tenni? Talán itt az idő hazamenni, a pálya szélén maradni ez alatt az intenzív változási idő alatt. Tudok számos Shaumbrát, akik ezt tették.
Körülbelül egy évvel ezelőtt, Tóbiás azt mondta nekem, hogy a szerződésünk beteljesült. Az, amiben ő és én megállapodtunk, hogy megtesszük a Crimson Circle-val (Bíbor Körrel) elkészült. Ez egy nagyon furcsa érzés volt. Tóbiás azt mondta itt maradhat nagyjából 2009. júliusig, de nem tovább. „De Tóbiás,” fakadt ki belőlem „mi lesz velem? Mit kellene tennem azután?” Már tudod a választ, hisz te is hallottad: „Bármit megtehetsz, amit csak akarsz.”
A nagy kérdés az: Mit akarsz tenni? Nincsenek szerződések. Nincs karma. Nincsenek elvárások, követelmények. Ez olyan, mint leszerelni a katonaságtól, egy életen át tartó szolgálat után. Annyira, amennyire talán ki szerettél volna kerülni, mikor végül eljön a Szabadság Napja, ott van egy furcsa érzés. Most mi legyen?
Az elmúlt pár hónapban felfedeztem valami nagyon fontosat magamban. Nem kell megválaszolnom azt a kérdést! Nem kell leülnöm és leírnom egy új életösvényt! Nem kell új tervet készítenem. Ennél is fontosabb, hogy nem kell aggódnom azon sem, hogy mások fogják megírni ezt számomra, ha hezitálnék megtenni azt magamtól! LÉTEZHETEK egyszerűen, amíg az idő van. Rá tudom szánni az időt, hogy elengedjem a régi szerződéseimet és csak lógni, amíg igazán nem érzem mi is az, amit tenni akarok majd.
Adamus Saint-Germainnak és nekem nincs egy olyan szerződésünk, mint amilyen Tóbiással volt. Nekem nem kell vele dolgoznom. Azért, választhatom ezt is! Mikor megkérdeztem Adamust, hogyan is fog kinézni az új program, ő visszakérdezett. Más szóval, nem akart válaszolni a kérdésemre amíg, meg nem mondtam neki, mit szeretnék csinálni. Hmmmm. Ez nem lehetett más, mint a dolgok megtevésének „új energiás” módja.
Végy egy pillantást a saját életedre és a szerződéseidre. Elillan, elszáll a munkád? A kapcsolataid változnak? Úgy érzed, szertefoszlik a spirituális munkád? És most a nagy kérdés: Mit akarsz TE, csinálni? Ahogy Tóbiás idézett Charles Dickenstől a 8. csatornázásban, „Minden dolog előttünk áll és egyáltalán nincs előttünk semmi sem.” Teljesítettük a szerződéseinket és rajtunk áll mit választunk ezután. Válassz élvezettel és bőséggel, válaszd azt, ami a szíved dalra fakasztja és ezért, más emberek szívét is dalra fakasztod természetesen.
Forrás
Fordítás: Lengyel Andrea & Thomázy Tímea
--------
Ezen anyag térítésmentesen felhasználható és terjeszthető, változatlan formában, mindenféle korrigálás nélkül. Harmadik félnek történő értékesítéshez a szerzői jog (fordítók) tulajdonosának -- Thomázy Tímea és Lengyel Andrea-- egyértelmű, írásbeli hozzájárulására van szükség. Az anyagok terjesztése, felhasználása, sokszorosítása esetén kérem, adja meg következőket: Fordítás: Thomázy Tímea és Lengyel Andrea; Forrás: www.eletkozpont.com
